Kell a Szerelem

Évekkel ezelőtt megszületett bennem a felismerés, hogy az életem egyetlen célja és értelme az, hogy szeressek, és hogy szeretve legyek. Ez az a vezérlő elv, amely felülír bennem minden más érzést, tervet, vágyat, álmot. Mert nincs más, ami számomra fontosabb lenne, mint a Szerelem. Mégis nehéz megvalósítani, nehéz elfogadtatni ezt az álmomat a külvilággal. Mert a Szerelem valahogy mindenkinek mást jelent. Számomra ez a minden, a központ, a mozgató erő, gondolataim eredője és eredménye, szenvedélyeim kiindulópontja és célja is egyszerre. A Szerelem az életem Alfája és Ómegája.

De korán be kellett látnom, hogy a Szerelem nem mindenkinek ilyen fontos. Persze, tudom, sokfélék vagyunk, ígyhát szeretni is sokféleképpen szeretünk. De nem erről van szó. Valahogy olyan, mintha az emberek nem mernének szeretni. Mert valami mindig fontosabb. A munka, a karrier, most pénz kell, válság van, rohanás, a gyerek... és még sorolhatnánk. A Szerelem várhat, most nincs idő rá, különben is elmúlik, nem lehet rá számítani. Olyan, mint egy hűtlen barát.

Én nem félek a Szerelemtől, bátor vagyok, szeretni akarok.

És mégis évekig nem szerethettem, csak titokban, gondolatban. Valahogy úgy alakult, hogy egymás után két férfit is egyoldalúan, plátóian szerettem. A vonzás, a szikra a mai napig él közöttünk, ma ők a legjobb barátaim. A plátói szerelem egyébként állandó visszatérő vendég az életemben. De mégsem ez az, amit én Szerelemnek nevezek. Mert a Szerelemnek mindenképpen kölcsönösnek kell lennie. Különben nem tárul ki minden titkos ajtó a lelkünkben, és az igazán fontos dolgok rejtve maradnak a szívünkben. És elfelejtjük, hogy az élet szép, élni érdemes- élni csak a Szerelemért érdemes.

Most boldog vagyok. Több, mint négy hónapja megismertem Őt, aki ugyanúgy szeret, mint én. Inspirál, felemel, élettel tölt fel a szerelme, ami nélkülözhetetlenné vált számomra, mint a levegő, mint a sejtjeinket éltető oxigén. Nélküle már nem létezhetek, és nélkülem nem létezne Ő. Egyek vagyunk már, két testben egy lélek, két elmében egy gondolat, két szívben egy dobbanás.

Boldog vagyok. Tökéletes boldogság azonban nincs. De ez így van rendjén. Ha nem tudnánk milyen a keserű, nem volna annyira mámorítóan édes a vágy. Ez most a küzdelem időszaka, a türelemé, a kitartásé. De tudjuk, hogy megéri, mert a Szerelem kell...