Küzdelem

Amikor elkezdtem írni a blogomat, célom az volt, hogy megosszam gondolataimat a számomra legfontosabb dologról, a Szerelemről. Amikor leülök a számítógép elé és írni kezdek, hiszek abban, hogy az általam leírt szavak eljutnak majd azokhoz, akik építkezni tudnak ezekből a kis lélek-morzsákból. Ugyanúgy, ahogy én is önmagamba építem azokat a gondolatokat, amelyek engem találnak meg, és talán mindig éppen a lehető legjobbkor.

De amikor elkezdtem írni a blogomat, megtalált a félelem. Lehet, hogy az én gondolat-morzsáim nem is fontosak másnak? Talán hiábavaló, amit elkezdtem, értelmetlen tehát folytatni. A félelem, ami akkor belémköltözött, erősebbnek bizonyult, mint az eredeti késztetés az írásra. És most, amikor ilyen hosszú idő elteltével visszatértem ide, és látom, hogy vannak, akik olvasták a sorokat, amiket leírtam, boldog vagyok. És ez megadta az erőt a folytatáshoz. Köszönöm nektek, hogy visszatereltetek az útra, amiről letérni készültem.

Március óta nem írtam egy sort sem. Utolsó bejegyzésem címe: Tavasz, és most december van, s olyan mintha kis világomban minden átmenet nélkül a tavasz után beköszöntött volna a tél. Pedig az életem nem állt meg, sőt újabbnál újabb akadályok bukkantak fel benne, állandó vendégem és immáron hű társam a Küzdelem volt.

Amikor a küzdelemre gondolok, először mindig a cél jut eszembe. A cél, amely ha nemes, mindenképpen értelmet ad a küzdelemnek. Ha az ember egyedül lenne a világban, talán a céljait küzdelem nélkül is el tudná érni. De ha az ember valóban egyedül lenne saját valóságában, akkor talán nem lennének céljai sem. És ez mindenképpen szomorú lenne. Örülök, hogy nem vagyok egyedül a világban, mert az életem csak így nyerhet értelmet, mások tükrében láthatom meg önmagam hasznosságát, így léphetek rá a saját utamra. Ezért, és csak ezért, elfogadom hogy küzdeni kell. Akkor is, amikor úgy érzem, hogy mindenki ellenem van és úgy tűnik, hiábavaló minden gondolat és tett, ami belőlem indul el. Mert a körülöttem lévő emberek, gondolatok, tettek mind-mind hatással vannak rám, néha jó irányba terelnek, néha megpróbálnak eltörölni engem és az ő képükre formálni. De hiába minden megpróbáltatás, hiába minden negatív erő, őrzöm magamban a jót, azt a fénylő és meleg szikrát, ami, ha most erős maradok, mások életébe is fényt és meleget hoz majd egyszer.